Ebben
az évben ünnepeljük a vörösvári plébániatemplom fennállásának 300. évfordulóját.
E kiemelkedő esemény alkalom a csendes magunkba fordulásra, jövőt fürkésző
elmélkedésre, de alkalom a história lapjainak visszapergetésére, az évszázadok
fakuló emlékeinek felfrissítésére is. Jelen írásunkkal az elmúlt években gyönyörűen
megújult templomunk történetének néhány fontosabb eseményét elevenítjük fel.
1689-ben német telepesek érkeznek a török világban elnéptelenedett Vörösvárra.
Az első néhány telepest később sok száz követi. Dolgos és istenfélő nép telepedik
le itt, s alighogy megépülnek az első vályogból vetett parasztházak, már azon
gondolkodnak, hogy Istennek is méltó hajlékot emeljenek. Nemcsak a közös nyelv
és kultúra, de a közös hit, a vallás is összeköti ezeket a hazát cserélt,
kemény embereket. Minden közös imádság növeli a közösség erejét, túlélési
esélyét a gyakran mostoha körülmények között. Sokan nem is bírják a rengeteg
munkát, a megpróbáltatásokat, s tovább vándorolnak. Kell a templom, hogy a
közösség élni tudjon, s halottaik is békében nyugodhassanak.
Alig néhány évvel az első telepesek megjelenése után már meg is alakult az
egyházközség. Eugen Bonomi "A budai hegyvidék betelepítésének kora"
című, 1940-ben kiadott dolgozatában a következőket olvashatjuk erről: "A
római katolikus egyházközséget már 1692-ben megalapították. Négy évvel később,
1696-ban kapta meg a község első plébánosát Bernhard Hörmann személyében,
aki 1702-ig működött itt. A plébánia az anyakönyveket 1693 óta vezeti."
VALÓBAN 300 ÉVES?
Nem tudni, hogy
pontosan mikor kezdődött a templom építése. Abban megegyezik a kutatók véleménye
- s erre vonatkozóan találhatunk is írásos bizonyítékot -, hogy először egy
fatemplomot emeltek a falu lakói.
Marlok István apátplébános - aki egyházi tevékenysége mellett igen jelentős
történeti és néprajzi kutatómunkát is folytatott - a Székesfehérvári Püspöki
Levéltárban bukkant a következő adatra: "Ecclesia antiqua lignea corruit."
Azaz: "A régi fatemplom tönkre ment."
Eugen Bonomi a következőket jegyzi meg: "Az 1778-as egyházlátogatási
(visitatio) jegyzőkönyvekben olvasható, hogy a templomot Krapff földesúr építtette
1689-ben. Krapff azonban csak 1696-tól kezdve (Csáky László után) volt itt
földesúr, tehát az évszám helyesen 1698 lehet."
Ez, a Bonomi szerint valószínűsíthető dátum már inkább a kőtemplom építésének
kezdetét jelentheti, mintsem az azt megelőző fatemplomét.
Ahogy a fatemplom építésének pontos dátuma bizonytalan, a kőtemplom építésének
megkezdését és elkészültét sem támasztják alá egyértelműen - e sorok írója
szerint - hiteles történeti források. Csak közvetett bizonyítékaink vannak.
A Pest megye műemlékei című kiadvány sem közöl pontos adatokat. A szerzők
szerint a templomot "1696-ban vagy 1700-ban építették, de valószínűbb
az 1705. év."
Marlok István írja a templom építéséről: "1703-ban a község egy kőből
épített templomot kapott, miután a korábbi kis fatemplom (1692-ből) már majdnem
összedőlt."
Vajon miért akart összedőlni egy tíz évvel korábban épített fatemplom, ilyen
rossz munkát végeztek volna a vörösvári ácsok?
Hiteles adatunk van arra egy korabeli jegyzőkönyvből, hogy 1702-ben már folyt
a templom építése. Az 1702. július 10-i vármegyei jegyzőkönyvi bejegyzés szerint
"A vörösváriak 100 forintos porcióbeli tartozását elengedik, mert templomukat
építik."
Levéltári adatok bizonyítják azt is, hogy 1703. február 23-án a helybeli postamester
9 éves fiát már az új templom mellett temetik el. (Az első temető a templomkertben
lehetett.) Ez közvetett bizonyíték csupán, hiszen nem biztos, hogy ekkor a
templom már befejezett állapotban volt.
Arra viszont pontos adataink vannak egy 1747-es Canonica Visitatio jegyzőkönyvében,
hogy az új kőtemplomot 1705-ben Khemetmilner vörösvári plébános áldotta meg.
(A Canonica Visitatio a plébániák - kánonjogban előírt - felkeresése felügyelet,
ellenőrzés céljából az egyházmegye vezetője vagy annak küldötte részéről.
Ennek során jegyzőkönyvben rögzítették az egyházközségre vonatkozó részletes
adatokat.)
Kérdés: ha a templom 1703-ban már készen volt, miért kellett két évig várni
a megáldásával, talán a kuruc háború kitörése miatt? (Hiteles adatok szerint
1703-ban a községet kuruc támadás érte.)
AZ ÉPÜLET
A templom Johann Danckmayr építőmestere munkája, aki az anyakönyvi bejegyzések
szerint vörös-váron telepedett le. A templomot lapos zsindelytető fedte, a
kórus, a szentély és sekrestyék valamint az ablakok boltívesek voltak, toronyként
egy fából készült harangláb szolgált.
A XVIII. század végére a falu lakossága megtöbbszöröződött, így a templom
már szűknek bizonyult. Ezért 1797-ben meghosszabbítják a templomhajót, és
kőtornyot építenek rá. 1802-ben szentéllyel bővítik a templomot, és új sekrestyét
építenek hozzá. 1821-ben lebontják a romladozó boltozatokat, és sík födémmel
fedik a hajót.
Egy évszázaddal később ismét kicsinek bizonyul az épület az egyházközség számára,
ezért 1932-ben a templom történetének legnagyobb átalakítása veszi kezdetét.
A régi födémet lebontják, a falakat egy méterrel megemelik, a homlokzaton
a kórus magasságában két új ablakot nyitnak, új boltozatokat építenek, s megújítják
a teljes berendezést.
A templombelső legértékesebb része a főoltár, amelyet Marlok István apátplébános
menekített ki a romokban álló Budai várpalota kápolnájából.
Művelődéstörténeti
vonatkozása is van a keresztelő kútnak, amelyet Rehák Józsefné Moór Anna színésznő
adományozott a templomnak.
Szintén művelődéstörténeti jelentőségű, hogy az oltár alatti kriptában helyezték
végső nyugalomba a Majtényi család néhány tagját. (Majtényi Anna Madách Imre
édesanyja volt.)
A templomot az 1744-es Canonica Visitatio szerint Fülöp és Jakab apostol tiszteletére
építették a vörösváriak. Egy három évvel későbbi jegyzőkönyv már a Mindenszenteket
nevezi a templom védőszentjeinek. Az 1757-es látogatási jegyzőkönyv nevezi
először Mária mennybemenetelét a templom védőszentje ünnepének (augusztus
15.). Az 1932-34-es átalakítás után Nagyboldogasszony tiszteletére szentelik
fel a templomot.
A templomot 1945 karácsonyán bombatámadás éri. A templom elé hulló orosz bomba
nem rongálja meg komolyabban az épületet, de a miséről hazafelé tartó hívek
közül halálos áldozatot szed.
A hetvenes években új sisakot kap a torony, a rendszerváltás után pedig nekikezdenek
az épület teljes külső felújításához, amelyet 2001-ben sikeresen be is fejeznek.
Hátra van még a belső tér renoválása – bizony itt-ott, s főleg az oltár mögött
nagy darabokban hullik le a vakolat. Ismerve a vörösváriak odaadását, önzetlenségét,
biztos vagyok benne, hogy a belső felújítás sem várat sokáig magára. 300 év
óta sokat változott ez az épület, de változott a körülötte lévő világ is.
Csak egyvalami maradt állandó: az itt élő emberek jövőbe vetett hite és hűsége,
amely a templomot fenntartó közösséget éltette. Századokon átnyúló szilárd
kapocs ez a templom, amely összeköt múltat, jelent és jövőt, egyént és közösséget.
Sorsa a mi sorsunk, körvonalai a mi lelkünk körvonalai. Isten éltesse öreg
templomunkat 300. évében!
Fogarasy Attila
Vörösvári Újság 2003. július
Forrásmunkák:
Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza; Fogarasy-Fetter
Mihály: Ami a monográfiából kimaradt; Pest megye műemlékei