A bányatelepi kápolna
A
bányatelepi kápolna épületét 1922-ben építették. Eredetileg bányászok elszállásolására
használták. Ez volt a II. sz. munkásotthon (legényszállás). Csak férfiak lakták,
nőtlenek, illetve olyan családfők, akiknek a családja nem Pilisvörös-váron
lakott. Az épület eredetileg a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. tulajdona volt.
1931 januárjában hatóságilag bezárták a pilisvörösvári plébániatemplomot közveszélyes
volta miatt. A helyreállítás ideje alatt nem lehetett misézni a templomban.
Vasár- és ünnepnap a faluban lakó hívek számára a Templom téri leányiskola
összenyitható kettős termében volt a mise; a bányatelepi híveknek pedig a
Bányaigazgatóság a ma is kápolnának használt nagytermet bocsátotta rendelkezésre
istentisztelet céljára.
1931. május 31-én a bánya igazgatósága hozzájárult ahhoz, hogy a volt munkásotthon
nagytermét állandó jelleggel kápolnának használják. A nagyterem mellett egy
szobát utaltak ki a hitoktató számára.
A kápolnát Szent Borbála tiszteletére áldotta meg 1931. december 6-án Schwoy
Lajos megyéspüspök. A kápolna fenntartására a hívek Templomfenntartó Bizottságot
szerveztek.
1933-ban a nagyterem melletti folyosó egyik feléből sekrestyét, másik feléből
előcsarnokot alakítottak ki.
1938. május 22-én felszentelték a templomzászlót.
Ugyanebben az évben dr. Luttor Ferenc hitoktató lelkész buzgólkodásából harangot
vásároltak a hívek.
1940 decemberében a bánya beszüntette a termelést. Ez a körülmény megingatta
a kápolna és a bányalelkészség anyagi alapját. A Kápolnafenntartó Bizottság
kérdőíveket bocsátott ki a hívek számára: ki mennyivel járulna hozzá a kápolna
fenntartásához. A hívek többsége vállalta, hogy havonta hozzájárul a költségekhez.
1945-ben a bánya ingatlanai állami tulajdonba kerültek. A kápolna 1969-ben
a római katolikus egyház tulajdona lett cserekártalanítás címén, a régi temető
területének átengedése fejében.
A Kápolnafenntartó Bizottságból 1973-ban alakult meg a bányatelepi egyházközség
képviselő-testülete.
A kápolna 20 méter hosszú, 6,5 méter széles, belső magassága 4 méter. Az épület
dél-nyugat felé dől, mivel az a fele a bányaművelés miatt megsüllyedt. Az
épületet 1970-ben tatarozták, 1973-ban a kápolna korhadt fapadlóját eltávolították,
és fehér márványzúzalékból készített lapokkal burkolták.
Ma az előcsarnokban található az a hármas tagolású festmény, amely régebben
a főoltár fölött volt elhelyezve. A kép középső része Szent Borbála vértanút,
a bányászok védőszentjét ábrázolja, fehér ruhában, piros palásttal. Baloldalt
az egykori pilisvörösvári kőszénbánya Lipót-aknája látható a munkába igyekvő
bányászokkal, akik védőszentjük segítségét kérik. A jobboldali rész fejtésen
dolgozó bányászokat ábrázol. A képet Molnár Géza készítette 1936-ban.
A Szent család és a Szent Anna Szűz Máriával című festmények, valamint a Fájdalmas
Szűzanya szobra a plébániatemplomból kerültek át a kápolnába.
A bányatelep vallási életében nagy szerepet játszott az ún. Szent István-terem,
amely a kápolnával egy épületben volt, közvetlenül a Kápolna mellett (Budapest
felé). Ez már 1930 első felében kultúrterem céljait szolgálta. Színielő-adásokat,
világnézeti és hitbuzgalmi előadásokat, egyesületi gyűléseket és szórakoztató
összejöveteleket, táncmulatságokat rendeztek itt. Színpadja is volt. 1950-től
a termet nem használta senki. 1965-től a Pest Megyei Szolgáltató és Csomagoló
Vállalat vette használatba. A terem a rendszerváltás után sem került egyházi
tulajdonba.
Az épület udvarán betonoszlopokra szerelt, fából készült nyolc méter magas
harangtorony áll. A harangon a következő felirat olvasható: "Szent István
első apostoli királyunk emlékére és Szent Borbála vértanú oltalmának kérésére
készült a pilisvörösvári bányászok adományából. 1937. Húsvét ünnepe."
2003. szeptemberében megújították a több mint nyolcvanéves épület külsejét.
Az ereszt megnagyobbították, hogy az esővíz ne folyjon rá a megdőlt falakra,
új kőlábazatot kapott az épület. Kicserélték az ablakokat és a bejárati ajtót.
Az épület egyik ékessége lett a főbejárat felett elhelyezett ólomüveg ablak,
amely Szent Borbálát ábrázolja. Az előkertbe egy helyi polgár által adományozott
Szent József szobor került.
A felújítást teljes egészében a hívek adományai fedezték.
Fogarasy Attila
Vörösvári Újság 2003. október
