Regeszta alatt
egy oklevél magyar nyelvű tartalmi kivonatát értjük. A könyvformában megjelent
regesztagyűjtemények lehetővé teszik, hogy az is tanulmányozhassa a középkori
okleveleket, aki nem tud latinul vagy nincs ideje naphosszat levéltárakban
ücsörögni. Sőt, ma már arra sincs szükség, hogy utánajárjunk annak, hol, melyik
könyvtárban lehet hozzájutni ezekhez a gyűjteményekhez. A Magyar Országos
Levéltár ugyanis egy évtizede végzi a középkori okleveleit feltáró regeszták
digitalizálását. Ez a hatalmas és izgalmas forrásanyag már elérhető az Interneten
is a www.natarch.hu vagy a www.arcanum.hu/mol weboldalon.
Az alábbiakban azok között a regeszták között tallózom, amelyek a Pilisi-medencében
a török kor előtti időkben keletkezett latin nyelvű okleveleket tárják fel
az olvasók előtt. Elsősorban a Kande és Királyszántó helységnévre kerestem
rá a weboldalakon, hiszen ezek a települések Pilisvörösvár mai közigazgatási
határainak közelében terültek el. Kande délkeleten, a Kevélyek irányában,
Királyszántó (más néven Kisszántó) pedig egyes feltételezések szerint akár
a mai település területén is lehetett.
Az oklevelek legnagyobb része a terület birtokviszonyainak tisztázásával foglalkozik,
sokszor adnak hírt határjárásokról, birtokháborításokról, perekről.
Egy 1348-ból származó oklevél szerint hosszú ideje per folyt Pongrác, a királyi
udvar milese (katonája), valamint Pál királyi kocsikészítő fiai, Pál és Jakab
között a Pilis megyei Kande birtok tulajdonjoga ügyében. Az országbíró I.
Lajos király 1348. november 8-i oklevelének értelmében ítélet nélkül átadta
a perelt birtokot Pál fia Jakabnak és Pálnak.
Egy évvel későbbi keltezésű oklevélben az áll, hogy Pál egykori kocsikészítő
fia Jakab 100 budai márkáért eladta Erzsébet királynénak a birtokot, melyet
apja I. Károly (Károly Róbert) királytól kapott hű szolgálatai jutalmául.
1362-ben Kande az óbudai apácák birtokába kerül. Erről így tudósít egy korabeli
oklevél: I. Lajos király megparancsolja a budai káptalannak, hogy küldje ki
hiteles emberét, akinek jelenlétében János fia Gál királyi ember beiktatja
az óbudai klarissza apácákat a Pilis megyei Kande birtokába.
A XV. század második felében gyakran említenek az oklevelek egy bizonyos Hermann
fratert, pilisi apátot, aki a keresztény felebaráti szeretetet háttérbe szorítva
évtizedeken át megkeserítette az óbudai apácák életét.
Egy 1465-ös keltezésű oklevélben például ezt olvashatjuk róla:
Mátyás király Pilis megye szolgabíráihoz. Az óbudai szűz Mária-kolostor apácái
és Dersanowcz-i Gergely mester országbírói prothonotarius panasza tárgyában,
mely szerint Hermann frater, a pilisi egyház apátja az ő Pilis megyei Kande
és Keralzantho (Királyszántó) nevű birtokaik határai között lévő szántóföldek,
kaszálók, rétek és nádasok egy részét a Keralthowa (Király tava - ez valószínűleg
a mai Házi-réti-patak és a Határ-réti-patak által alkotott tó lehetett) nevű
tóval együtt elfoglalta, az ott lévő fűzfákat, főleg a Keralzantho és Kande
birtokokat egymástól elválasztó, a Keralthowa nevű réten vagy tavon lévő,
földhatárjellel körülvett határjeleket képező fűzfákat kiásatta, a fa körül
lévő határjeleket széthányatta, a Kande és Keralzantho birtokok területén
lévő Keralthowa nevű tóban rekesztékeket vagy halastavakat készíttetett, aminek
következtében az onnan kiömlő víz miatt az ő szántóik, kaszálóik, rétjeik
és nádasaik tönkrementek, a hatalmasul történt birtokfoglalást nem is számítva,
nekik 400 aranyforint kárt okozott.
A panasz tárgyában vizsgálat indult, amely során eskü alatt kihallgatták a
határos és szomszédos nemességet, akik vallották, hogy a tó, szántóföldek,
kaszálók és rétek birtokában az apát van, de hogy ez által az apácák mekkora
kárt szenvedtek, nem tudják. Majd a tanúkihallgatások után a megye szolgabírái
előbb kivetve Hermann apátot a Keralthowa nevű tó, a szántóföldek, kaszálók
és nádasok birtokából, azokba visszaiktatták a panaszosokat, és megígérték,
hogy őket azok birtokában mindenki, de főleg Hermann apát ellen megvédik a
király nevében és a tőle kapott felhatalmazás alapján.
Mátyás király tehát ezúttal is igazságot teremtett.
Az apácáknak azonban Hermann fráter utódaival, így György fráterrel is meggyűlt
a bajuk. Erre egy 1473-ból származó oklevél szolgáltat bizonyítékot:
Báthori István országbíró a budai káptalanhoz. Az óbudai Szűz Mária-kolostor
apácáinak panasza tárgyában, mely szerint György frater pilisi apátnak … jobbágyai
uruk megbízásából az ő Kande nevű pilismegyei birtokukra rontva ottani officilasukat
(szolgájukat): Pechy Kelement meg akarták ölni...
A kriminalitásoknak azonban ezzel nem szakadt vége. 1481-ben Jodocus pilisi
apátról a következőt jegyzik fel egy oklevélben:
…márc. 25. körül … Jodocus pilisi apátnak Békásmegyeren lakó jobbágyai, az
apát … akaratából … az apácák Chwda Simon nevű jobbágyát és annak tisztes
feleségét, akik a pestmegyei Békásmegyeren laknak, ugyanott elfogták, fogságba
hurcolták, ahol kínozták őket … Mindezekkel az apácáknak és jobbágyuknak 200
arany forintnyi kárt okoztak. Alig több mint félévszázad múltán aztán örökre
megszűnt a háborúság a pilisi apátok és az óbudai apácák között, mivel a török
seregek elözönlötték a vidéket, lerombolva a pilis apátságot és néhány évtized
alatt pusztává téve a Pilisi-medence egykor virágzó falvait.
Fogarasy Attila