Fejezetek a pilisvörösvári gimnázium történetéből
Előzmények
1924-ben alapította meg 22 tanulóval Kralovichné Kullmann Jolán Pilisvörösváron
a polgári iskolát. A magánintézmény 1927-ben állami polgári iskolává vált, amely
egy évtizeden át a Puskin utca 8. szám alatt működött. Első igazgatója
Kralovichné Kullmann Jolán volt. Mivel ez az épület hamarosan szűknek bizonyult,
Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével 1938-ban a község
a Vásár téren új épületet emelt, amelyet 1938. december 5-én avattak fel
ünnepélyes keretek között. A polgári iskolának ekkortájt már közel 300 tanulója
volt. Az intézmény igazgatójává 1938 szeptemberétől Lejtényi Győzőt nevezték ki.
Néhány év múlva tanártársa, Csonka József vette át a feladatát, aki évtizedeken
keresztül, egészen 1975-ig állt az intézmény élén. (A polgári iskola 1948-ig
működött, akkor alakult át általános iskolává. 1975-ben a falu két általános
iskoláját összevonták egy közös intézménnyé.)
A gimnázium alapítása és „hőskorszaka”
A Vásár téri épület 1963-tól ismét a falun belüli legmagasabb képzésnek adott
otthont. Ebben az évben kezdte meg működését Állami Általános Gimnázium néven a
település középiskolája. A gimnáziumot ugyanaz a magasabb szintű képzésre
mutatkozó igény hozta létre, amely korábban a polgári iskolát is. A 60-as
években a megnövekedett tanulólétszám következtében ugyanis szükségessé vált a
középiskolák férőhelyeinek bővítése, új középiskolák létesítése. A hely
kiválasztásában fontos szempont volt, hogy hol találnak magasan képzett
tanerőket. Pilisvörösvár azért került az illetékesek látószögébe, mert a Vásár
téri általános iskolában sok olyan tanár volt, aki rendelkezett egyetemi
végzettséggel. Sokat nyomott a latban az is, hogy az 1960/61-es tanévben
mindenre kiterjedő, általános ellenőrzést tartottak az iskolában, és nagyon meg
voltak elégedve az oktatás színvonalával.
Az iskola tantestülete, élén Csonka József igazgatóval egy emberként támogatta
az elképzelést, kihívást látva benne. A tanárok közül többen a gimnáziumban is
álláshoz jutottak.
Csonka József frissen végzett, tehetséges tanárokkal egészítette ki
tantestületét, hogy az új feladatnak is maradéktalanul eleget tudjanak tenni. Az
így összeverbuválódott gimnáziumi tanári gárda nagy tudású idősebb,
tapasztaltabb tanárokból és fiatal, lelkes, bizonyítani akaró pályakezdőkből
állt. Az iskola viszonylag szegényes felszereltségét a tanári kar tagjainak
elhivatottsága és pedagógiai munkájának nagyszerűsége ellensúlyozta. Az egykori
diákok visszaemlékezéseikben az iskola otthonosságát, a tanárok lelkesedését, a
tananyagot meghaladó adni tudását emelik ki. Az egykori tanárok közül néhányan
valóságos legendává alakultak az évtizedek folyamán, akikre ma is felnéznek, és
akik példaként szolgálnak mindennapjaikban.
Az általános iskolának és a gimnáziumnak 1963-tól 1971-ig közös igazgatása volt.
Csonka József igazgató helyettesei Jáki Lajos, dr. Rübl János és Borbély Béla
voltak. (Borbély Béla volt felelős a gimnáziumi képzésért.) Az első gimnáziumi
évfolyamon két osztályban összesen 57 diák tanult. Az évek során az újabb és
újabb induló osztályok szép lassan belakták az épület első emeletét. Ennek
következtében az általános iskola alsó tagozatának egyes évfolyamai a Templom
téri iskola épületében nyertek elhelyezést. Világossá vált, hogy a gimnázium
kinőtte az egykori polgári iskola épületét. 1967-ben megkezdődött a Vásár téri
épülettől százötven méterre, a Szabadság út 21-es szám alatt a gimnázium új
épületének az építése.
Az iskola tanárai által vezetett, kézzel írt, Krónika című füzet napnyi
pontossággal dokumentálja az építkezés egyes fázisait. Ugyanebből tudhatjuk meg
azt is, hogyan teltek a 12 évfolyamot magába foglaló intézmény mindennapjai.
(Lásd a Krónika című fejezetet.)
1968. október 26-án a következő bejegyzés olvasható a füzetben:
„Megkezdődött az oktatás a gimnázium új épületében. A tanárok, diákok egyaránt
örülnek. Nagyszerű dolog lesz ilyen korszerű, szép iskolában tanítani és
tanulni. Régi vágyunk teljesült az új gimnázium megnyitásával. A rengeteg munka,
fáradság után úgy érezzük, igazán megérdemeltük.”
A Szabadság úti új épületben
1968-tól két épületben, de továbbra is közös irányítással folyt tovább a munka.
A tanárok két éven át ingáztak az épületek között. Hamar felvetődött az
intézmény kettéválasztásának gondolata.
A Krónika 1971. május 1-jén (!) meglehetősen szűkszavúan így tudósít:
„A gimnázium és az általános iskola különválik.”
Egy 1971. június 19-i bejegyzés szerint aznap tartották az utolsó közös
tanévzáró értekezletet a gimnázium új épületének rajz szaktantermében. Az
értekezleten már jelen volt a gimnázium új igazgatója, Pásztor Mihály is.
Az új épület a hatvanas évek szocialista Bauhaus-stílusában épült, hasonló
jellegű (vagy inkább jellegtelen) lapos tetős, puritán iskolaépületek tucatjait
látni még ma is az országban. Az igénytelen külsejű épület ugyanakkor
kétségkívül modern, összkomfortos és kényelmes volt az általános iskolák
épületeihez képest: központi fűtés, neonvilágítás, szertárak, tornaterem, tágas
öltözők, zuhanyozók, angolvécé. Ezek legtöbbje általános iskoláink számára még
hosszú ideig csak álom maradt. (A Templom Téri Általános Iskolának csak a
rendszerváltás után épült tornaterme.)
(E sorok írója már nyolcadikosként a gimnázium új épületébe járt, mivel a Vásár
téri épületet felújították, a következő évben azután beíratkozott a
gimnáziumba.)
A gimnázium vezetése és tanárai nem örülhettek maradéktalanul az új épületnek,
ugyanis a hetvenes években aggasztóan lecsökkent az intézménybe jelentkezők
száma. Az osztálylétszámok általában nem érték el a 25 főt. (E sorok írója egy
17 fős osztályba járt.) Világossá vált, hogy tiszta profillal tovább nem lehet
működtetni az intézményt. Ebben a helyzetben mentőövként szolgált, hogy az
1975-76-os tanévben a Pest Megyei Tanács felkért néhány iskolát, hogy kísérleti
jelleggel vezessék be az államigazgatási ismeretek oktatását heti 8 órában.
Ugyancsak 1975-ben jött létre az épület legfelső szintjén a leánykollégium. Az,
hogy az iskola már képes volt fogadni távolabbi településekről is tanulókat,
szintén a profilváltást, a tervbe vett igazgatási-ügyviteli képzés beindítását
szolgálta.
Az intézmény az 1977-ben alakult át gimnáziummá és közgazdasági
szakközépiskolává.
A profilváltás, az átszervezés természetesen nem ment könnyen, áldozatokat is
kellett hozni érte. Mindezt nehezítette, hogy megromlott az igazgató és a tanári
kar kapcsolata. 1978-ban a Megyei Tanács leváltotta Pásztor Mihályt, és Takács
Ilonát bízta meg az intézmény vezetésével.
Takács Ilona – aki korábban, 1974-től a helyettesi teendőket is ellátta az
intézményben, s így volt már tapasztalata az iskolavezetés terén – ismét
működőképessé tette a széthulló félben lévő iskolát, és megteremtette a nyugodt
munka feltételeit.
Az ő igazgatósága alatt erősödött meg az intézményben a szakközépiskolai képzés.
Helyettesei Bokor Miklósné és Kotlár Irén voltak.
A szakközépiskola beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az iskolába jelentkezők
száma megnőtt, mindenhol felduzzadt az osztálylétszám. Ismét biztosítottnak
látszott az iskola jövője. A szakközépiskolát elvégzők – az iskolából kikerülve
is – jól megállták a helyüket a gazdasági életben. 1984-ben mindezt
kiegészítette a gépíró és gyorsíró szakiskola beindítása.
Az iskola történetének ezen második szakasza a 90-es évek elejéig tartott,
amikor az iskola átalakult nemzetiségi gimnáziummá és külkereskedelmi
szakközépiskolává.
Bildungszentrum
Az újabb profilváltás oka ezúttal is az volt, hogy ismét csökkenni kezdett az
érdeklődés az iskola iránt. A gimnáziumi osztályok létszáma húsz fő alá esett
vissza. Az új nevelési program egyik eleme – Pilisvörösvár nemzetiségi
hagyományaiból és a nyelvtanulás iránti növekvő érdeklődésből következően – a
német nemzetiségi oktatás, a másik eleme szorosan az előbbihez kapcsolódóan a
külkereskedelmi képzés bevezetése volt. Ez utóbbinak Kotlár Irén volt az
ötletgazdája, aki fontos szerepet játszott annak megvalósításában is. (Az
intézmény új oktatási modelljének bevezetése az 1992/93-as tanévben kezdődött
meg, az első 0. évfolyammal.)
Kotlár Irén 1990-ben vette át az intézmény igazgatását a távozó Takács Ilonától.
1990 augusztusától 1993 júniusáig állt az intézmény élén, igazgatóhelyettesei:
dr. Lieber Mártonné és Kutas Gyula, majd Oláh Imre voltak.
Eközben megtörtént a rendszerváltás, és a települési önkormányzat lett az
intézmény fenntartója. A gimnázium kapcsolata kezdettől fogva nem volt
konfliktusmentes az újonnan megalakult és szerepét tanuló önkormányzattal. A
célok és elképzelések azonban szerencsésen egybeestek. Az önkormányzat egy
iskolacentrum létrehozását tervezte, amelyben a német nemzetiségi nyelv oktatása
alapvető szerepet kell hogy kapjon. Települési szinten egy olyan oktatási
struktúrában gondolkodtak, amely az óvodától, az alap- és középfokú oktatáson át
a felnőttképzésig a nemzetiségi modellre épül.
És ekkor – a lehető legjobb pillanatban – érkezett a hír arról, hogy a Bajor
Szabadállam Parlamentje felajánlott 1 millió márkát a tervezett iskolacentrum (Bildungszentrum)
felépítésére. E döntésben azon túl, hogy már a korábbi években is volt arról
szó, hogy német segítséggel egy német nemzetiségi iskola épüljön Vörösvárott,
nyilvánvalóan jelentős szerepet játszottak egyre erősödő partnerkapcsolataink
Németországgal. Külön kiemelendő dr. Bernd Rieder gröbenzelli polgármester
szerepe, aki – mai szóval – sokat lobbizott azért, hogy Pilisvörösvár megkapja
ezt a támogatást. (Rieder urat ezért 1996-ban díszpolgárrá választották. Az 1
millió márkából végül is 850 000 márka érkezett meg.)
Az önkormányzat a beruházásra a magyar államtól céltámogatás útján 40 millió
forintot kapott, pályázati önrészként 14 millió forintot biztosított.
Pilisvörösvár Nagyközség Képviselő-testülete 1991. október 24-én hozott
határozatot a Német Nemzetiségi Képzési Központ felépítéséről, 183 millió
forintos összköltséggel.
Az épület alapkövét 1992. május 2-án helyezte el dr. Alexander Arnot, német
nagykövet az iskola udvarán. Az ünnepségen részt vett dr. Manherz Károly
államtitkár és Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének vezetője is.
(Az épületbővítés terveit a Pestterv készítette, a kivitelezést a 31. sz.
építőipari Kft. végezte.)
A beruházás I. ütemében kétoldali hozzáépítéssel több szaktanteremmel bővült az
épület, elkészült a zeneiskolai rész az aulával és a lapos tető fölé hagyományos
tetőszerkezetet építettek. A II. ütemben a rendezvényterem készült el.
1993. március 14-én az elkészült épületegyüttest Bildungszentrum (Német
Nemzetiségi Képzési Központ) néven adták át és avatták fel ünnepélyes keretek
között. (A Bildungszentrum elnevezés mögötti valódi tartalmat azóta sem sikerült
tisztázni.)
Az önkormányzat pályázatot írt ki az intézmény igazgatására – sikertelenül.
1993. július 1-jén az önkormányzat Oláh Imrét bízta meg az intézmény
vezetésével. A következő évben az önkormányzat ismételten pályázatot írt ki az
igazgatói állásra, amelyet Oláh Imre nyert meg. (Kinevezése 1994. június 1-jétől
1999. június 30-ig terjedő időszakra szólt). Igazgatóságának hat éve alatt az
intézmény történetének egyik legsikeresebb korszakát élte meg. Az új oktatási
modell bevezetése és a 0. évfolyam beindítása meghozta a várt eredményeket, az
oktatás színvonala folyamatosan nőtt, a tanulólétszám évről évre rekordokat
döntött, az intézmény előreugrott a magyarországi középiskolák rangsorában.
1994 októberében – a beruházás III. ütemeként átadott aula avatásához
kapcsolódva – megemlékeztek a gimnázium alapításának 30. évfordulójáról.
1996-ban bevezetésre került a hatosztályos gimnáziumi képzés, ami tovább
színesítette a képzések palettáját és növelte a tanulólétszámot. (Igaz, a képzés
bevezetése csak nagy nehézségek árán valósult meg, ugyanis az utolsó pillanatban
– már a beíratkozások után – derült ki, hogy nem teremtődtek meg a hatosztályos
gimnázium létrehozásának jogi feltételei. Az Oktatási Minisztérium oldotta meg
végül a kérdést, névleg általános iskolai osztályokká nyilvánítva a 7. és 8.
évfolyam tanulócsoportjait.)
1997-ben a gimnázium a Pázmány Péter Katolikus Egyetem külső gyakorlóhelyévé
vált, bevezették a DSD II. nyelvvizsgát, és újraindult a levelező tagozat.
1998. április 3-án Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke, Nikolits István tárca
nélküli miniszter, országgyűlési képviselő és Johannes Giffels német követségi
tanácsos jelenlétében átadásra került az új nemzetiségi kollégium.
1999 júniusában Oláh Imre igazgatói mandátuma lejárt és eltávozott az iskolából.
A megbízott igazgató Búza Jánosné lett.
Wirtschaftsgymnasium
2000. július 1-jétől dr. Guth Zoltán áll a gimnázium élén. Az öt év időtartamra
kinevezett új igazgató rögtön megkezdte pályázatában foglalt elképzeléseinek
megvalósítását. A nemzetiségi képzés hangsúlyossága mellett az eddigieknél
nagyobb szerepet szánt a szakképzésnek. Az oktatandó szakmákat rugalmasan, a
kereslet mindenkori igényeihez igazítva kívánta kijelölni. Ennek szellemében az
Önkormányzat módosította az alapító okiratot, a külkereskedelmi ügyintéző
mellett nyolc további szakmát felsorolva. A gimnázium új neve Német Nemzetiségi
Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola lett. Német elnevezése:
Ungarndeutsches Wirtschaftsgymnasium Werischwar.
2001 tavaszán az önkormányzat az igazgató kérésére pályázatot adott be az
Oktatási Minisztériumhoz az épület bővítésére. (A pályázatot az iskola vezetése
készítette el, előteremtve a 10 % önrészt.) Az elképzelések között szerepelt
tornacsarnok építése, a főépület tetőtérének beépítése és a konyha bővítése –
összesen 240 millió forintos végösszeggel. A pályázat sikertelenül végződött. A
következő évben az önkormányzat újra beadta a pályázatot, újfent
eredménytelenül.
2001 októberében átadták az épület új szárnyának tetőterében a tanirodát. A
gyakorlati képzést Nick Jánosné vezeti. A tanirodai képzés eredményességét
bizonyítja, hogy a 13. évfolyamosok a következő két évben igen sikeresen
szerepelnek nemzetközi versenyeken.
2003-ban az önkormányzat harmadik alkalommal vett részt az Oktatási Minisztérium
Kistérségi Fejlesztés Céltámogatás elnevezésű pályázatán.
Szeptember első napjaira válik bizonyossá az örvendetes hír, hogy az
önkormányzat 317 millió forintot nyert az épület bővítésére az Oktatási
Minisztérium kistérségi pályázatán. Az intézmény vezetése a megnyert állami
támogatásból egy új tornaterem felépítésén túl, 4-5 tantermet szeretne
kialakítani a főépület tetőterében. Ugyancsak az elképzelések közt szerepel egy
32 személyes fiúkollégium megépítése.
2003 novemberében ünnepélyes keretek között ünnepeltük meg az intézmény
fennállásának 40., és a nemzetiségi képzés elindulásának 10. évfordulóját.
2004. június elindul az építkezés.
2005. június átadják az új épületszárnyat.
Kronológia
Az elmúlt 40 év fontosabb eseményei:
1963. A gimnázium alapítása.
Az intézmény 1971-ig az I. sz. Általános Iskolával közös igazgatásban és
épületben működik (Vásár tér 1.).
1964. Megszervezik a dolgozók levelező oktatását. (Két osztályban összesen 82
felnőtt kezdi meg gimnáziumi tanulmányait.)
1968. október 26. Megkezdődik az oktatás a gimnázium új épületében.
1968. november 4. Üzemelni kezd a gimnázium konyhája.
1971. június 19. Az utolsó közös tantestületi értekezlet.
1971. Megszűnik a közös igazgatás. Az iskola új neve: Pilisvörösvári Gimnázium.
Az igazgató: Pásztor Mihály.
1975. Létrehozzák az épület legfelső szintjén a leánykollégiumot.
1977. Megszervezik a közgazdasági szakközépiskolai képzést az
igazgatási-ügyviteli ágazaton.
1978. Megbízott igazgató: Takács Ilona.
1979. Takács Ilonát kinevezik az intézmény igazgatójává.
1984. Megindul a gépíró és gyorsíró szakiskolai képzés.
1985. Az Oktatási Törvény lehetővé teszi a tantervek szabadabb alkalmazását,
megszűnik a szakfelügyelet, új koncepció születik a nemzetiségi oktatással
kapcsolatban.
1990. Kotlár Irén az új igazgató.
1991. A Bajor Szabadállam Parlamentje 1 millió márkát biztosít német nemzetiségi
iskolacentrum létesítésére.
1991. október: A képviselő-testület elhatározza a Német Nemzetiségi Képzési
Központ létrehozását 1992. évi kezdéssel, várhatóan 1994. évi befejezéssel. A
tervezett teljes bekerülési költség 183 millió forint.
1992. május 2. Alapkőletétel. Az NNKK alapkövét Dr. Alexander Arnot, Németország
budapesti nagykövete helyezi el.
1992. szeptember: Az intézmény az 1992/93-as tanévtől Német Nemzetiségi
Gimnázium és Külkereskedelmi Szakközépiskola néven mûködik tovább. (Az átmenet
biztosítása érdekében a tanévben csak nulladik évfolyam indul.)
1992. október 11. Hans Zehetnairnak, a Bajor Szabadállam kultuszminiszterének
látogatása a gimnáziumban.
1993. március 14. Az NNKK (Bildungszentrum) átadási ünnepsége.
1993. július 1. Megbízott igazgató: Oláh Imre.
1994. Oláh Imrét nevezik ki a gimnázium igazgatójává (az 1994. június 1-jétől
1999. június 30-i terjedő időszakra).
1994. Folytatódik az építés a 3. ütemmel, elkészül az aula.
1994. október 22. (Megkésett) ünnepség az intézmény fennállásának 30.
évfordulója alkalmából.
1996 augusztusa: befejeződik a negyedik ütem, elkészül a kollégiumi rész első
fele (a konyha feletti tetőtér beépítése).
1996 szeptembere: beindul a hatosztályos képzés.
1997. A gimnázium a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
külső gyakorlóhelye lesz.
1997 február 4. Az elsõ DSD II. vizsga az iskolában.
1997 nyara: A Major utcai homlokzat és a vizesblokk felújítása, a kollégiumi
rész befejezése.
1997. szeptember 29. Újra indul a levelező képzés.
1998. április 3. A kollégium átadása.
1999. június: Megbízott igazgató: Búza Jánosné.
2000. július 1. A gimnázium új igazgatója: dr. Guth Zoltán.
2000. december: az alapító okirat módosítása, a külkereskedelmi ügyintéző
mellett nyolc további szakma felsorolása. A gimnázium új neve: Német Nemzetiségi
Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola. Német elnevezése: Ungarndeutsches
Wirtschaftsgymnasium Werischwar.
2001. október 27. Átadják a tanirodát.
2003. március 21-23. Nemzetközi német nyelvű színjátszó-fesztivál.
2003. A város képviselő-testülete jóváhagyja a Közgazdasági és Államigazgatási
Egyetemmel kötött akkreditációs szerződést gazdálkodási menedzser-asszisztens
felsőfokú szakképzésre.
2003. szeptember: az Önkormányzat 317 millió forint támogatást nyer az épület
bővítésére az Oktatási Minisztérium kistérségi pályázatán.
2004. július 1.: az
intézmény határozatlan időre, de legalább 10 évre a Magyarországi Németek
Országos Önkormányzata fenntartásába kerül.
2005. június átadják az új épületszárnyat.