Fogarasy-Fetter Mihály

A Fetter család története

(A Pilisvörösvár története és néprajza című könyvből)

Az ősök

1982-ben a következő kéréssel fordultam a marburgi egyetemen működő Európai Etnológiai Intézethez: Cikket írok Pilisvörösvár község történetéről és néprajzáról. Ehhez különböző információkra lenne szükségem. Őseim a württembergi Schrambergből származnak, nem messze a Rajnától. A XVII. század végén vándoroltak ki Magyarországra. Ősapámat Christian Vötternek (vagy Fetternek) hívták. Egészen fiatalon került Magyarországra, ill. Vörösvárra.

Hogy ősapám valóban Schrambergből származott, azt Werner Hacker Kivándorlók a Felső-Neckar vidékéről Délkelet-Európába a XVIII. században című könyvéből sikerült megtudnom. A 210. oldalon találtam a következő adatot:

2690. Vetter Christian Schrambergből. "Christian Vötter, der mit seinem Regimant in Ungarn vor 20 Jahren gegen die Türken eingesetzt worden war, ist mit seinem Regiment gleick im ersten Jahr niedergehaut." (Vötter Krisztiánt, aki ezredével 20 évvel ezelőtt a törökök ellen Magyarországra került bevetésre, ezredével együtt mindjárt az első évben leveretett.) Schram APr 3:273. A jegyzék jobb oldalán a következő számok szerepelnek: (1689 körül) U (1709. X. 12.)

A marburgi egyetem levelemet Schrambergbe küldte, ahol azt Alfons Brauchle falukutatónak kézbesítették.

Most pedig átadom a szót Alfons Brauchle falukutatónak (volt iskolaigazgatónak Hardtban), aki feldolgozta Schramberg város és Hardt község múltját:

Fogarasy-Fetter Mihály levele természetesen felkeltette érdeklődésemet mint család- és falukutatónak. Rögtön elővettem a Schrambergi családok című irattartómat és az 1667-es évnél ez állt benne: "Christian Vetter, született 1667. november 25-én, Vetter Johann és Magdalena Has fia. Keresztszülei Georg Langenbach és Maria Steiner."

A további kutatások a következő eredményre vezettek: Hans (Johann) Vetter 1644. január 26-án kötötte meg első házasságát Schrambergben Barbara Künstlerrel (valószínűleg Künzler), aki Hornbergből származott, és mivel Hornberg a württembergi hercegséghez tartozott, evangélikus volt, ami a házassági anyakönyvben fel is van tüntetve. Ekkoriban a vegyes házasságok, nem úgy mint a harmincéves háború idején, igen ritkák voltak. Az volt a szokás, hogy ilyen esetekben a menyasszony felvette új lakóhelyének vallását. A házasságból négy fiú született: Adam, Matthias, Franz és Jakob. Felesége halála után Hans Vetter 1666-ban feleségül vette Magdalena Haast Höllből, [ezen a Höll-, Höld- vagy Heldudvar értendő a Schiltach alsó folyásánál, Stab Kath. Tennenbronn.)].

Vetternek ebből a házasságából csak a már említett Christian nevű fia született. A házassági anyakönyvben a család lakóhelyeként "az Einbrandt-on" szerepelt; ezen a "magas vagy hátsó Imbrand" értendő, amely a várhegy és a Finsterbach patak között volt. Itt ma két gazdaság áll, helyükön az urbáriumban a XIX. századig csak egy udvar szerepel. Hans Friedrich bissingeni és nippenburgi báró, 1648-ban vette birtokba Schramberget, mint záloghűbérbirtokot 33000 guldenért. 1650-ben készült első hivatalos számadásaiban ez áll: "Christian Lamprecht évekkel ezelőtt a Hátsó Imbrandt után évi 14 florint fizetett; de minekutána ezt a teljesen puszta és vadon fekvő gazdaságot a méltóságos uradalom Hans Vetternek eladta éves kamatozásra 430 florinért, ezért ebből az idén 21 arany és 30 krajcár folyt be."

Vetter a következő években is ugyanezt az összeget fizette kamat és lefizetés fejében. Még a legidősebb fiú, Ádám is 17 florin 30 krajcárt fizetett 1696-ban. A számomra hozzáférhető iratok szerint a Vetter család először 1619-ben Matthäus Vetter révén jelenik meg a schrambergi úrbéresek listáján. Nagy valószínűséggel ő lehetett Hans Vetter édesapja.

Miért említik Christian Vettert már 1689-ben schrambergi kivándorlóként, azt megmagyarázza egy megosztási szerződés, amelyet 1709. október 12-én vezettek be az első szerződési jegyzőkönyvbe.

"Schrambergi megosztás. Mivel Christian Vetter már 20 évvel ezelőtt Magyarországra ment, és csak annyi a hír róla, hogy a sereget, amelyben szolgált, mindjárt az elmúlt évben (1689) szétverték a törökök. Mivel azután és mostanáig semmit sem hallottak róla, a hátramaradott testvérei (mostohatestvérek), név szerint Matthias, Adam, Jospeh és Bartle, a két fiútestvére, aztán Jakob Vetter (ő meghalt), az utódok, Anton Haberstroh és Vetterné Anna két gyermeke, Bartle Langenbacher és Anna Herzog, mostohatestvérek, azonkívül Lisabetha, a hatóságnál alázatosan kérelmezték, hogy feloszthassák egymás között árvakönyvbe bejegyzett vagyonát, azzal a kikötéssel, hogy ha bátyjuk, ill. nagybátyjuk Christian Vetter személyesen vagy pedig követ alakjában megérkezne, akkor valamennyien visszaszolgáltatják azt."

A vagyon az árvakönyv számítása szerint 37 aranyat és 25 krajcárt tett ki. (Ebből az összegből akkoriban körülbelül öt tehenet lehetett venni.)

"Ezzel az összeggel az elhunyt Christian Haas tennenbronni lakos özvegye tartozik. Ebből 25 krajcár a hivatali járandóság. Így aztán 37 aranyat kell még szétosztani. Ez a hat örökös mindegyikének 6 florin és 10 krajcárt jelent: Matthias Fetternek 6 fl. 10 kr (az ő apja volt Jakob, Christian bátyja!), Anton Haberstrohnak 6 fl 6 kr, Bartle Langenbachernek és Anna Herzognak 6 fl 10 kr, Elisabetha Vetternek 6 fl 10 kr. Az örökösök Hans Vetter összes rokonsága és utódai voltak. Ezek szerint Christian Vetter nem az úgynevezett svábok vonulásának egyik hullámával érkezett Magyarországra, hanem mint katona harcolt a császári, ill. osztrák seregben a törökök ellen Magyarországon. A törökök elleni egyik ütközetben megsebesült és így maradt Magyarországon. Legkésőbb 1687-1690 között feleségül vett egy Elisabetha nevű nőt, akinek leánykori nevét nem tudjuk, és 1689-ben Vörösváron letelepedett.

Christian Vetter (vagy Vötter) az első németek között volt, akik Magyarországnak a törökök alól való felszabadítása után, itt Vörösváron letelepedtek. Vörösvár első lakónyilvántartó listáján, amely 1696-ban készült, a 66 lakos közül ő szerepel elsőként. Foglalkozása kőműves volt és őt választották a falu első bírójának.

A magyar nyelven megjelent Adalékok Pilis megye török utáni településtörténetéhez c. könyvecskében az 1689-es évszámnál a következőket olvashatjuk: "1689-ben Schrambergből jött Vetter Christian, Vörösvárott halt meg 1719. április 24-én 73 éves korában." Ezek szerint Christian Vetter 1719-ben halt meg 73 éves korában. A valóságban azonban csak 53 éves volt. Vagy a szerző olvasási hibájáról vagy pedig a vörösvári halotti anyakönyv elírásáról lehet szó.

Ahhoz, hogy telepeseket hívhassanak német felségterületről, császári telepítési engedélyre volt szükség, amelyek közül az elsőket, mint említettük, már megírták, ami azt bizonyítja, hogy Christian Vetter az első Magyarországra települt németek egyike volt. Rajta kívül egy postamester (Huszár István) élt itt a családjával, valamint Matthias Hierlemann a családjával, és 1689. július 4-én érkezett négy letelepedési engedéllyel rendelkező paraszt Svábországból.

A Buda visszafoglalása utáni első összeírásban, amely 1686-ban készült, már 66 betelepülő szerepelt, közülük 64 német és 2 magyar család. A felsorolás a 22 féltelkest és 44 negyedtelkest teljesen összevissza sorolja fel. A sorrendet valószínűleg az érkezés időpontja határozta meg, mert Christian Vetter az első helyen szerepel, pedig csak egy fél telekkel rendelkezett. Más adatokból kiderül, hogy egy fia (Christian, 1695. szept. 4.) és egy lánya (Anna Maria, 1693. február 8.) volt. 1696-ban tehát egy hároméves lánya és egy egyéves fia volt. Christian Vetter nem volt szegény telepes, mert istállójában két ló, két ökör, három tehén, öt borjú, három kecske és két disznó állt. Csak nyolc betelepülőnek volt lova, ebből Franz Schärl hadnagynak három, Vetternek pedig kettő. Vetter tehát a vagyonos telepesek közé tartozott, amire más adatokból is következtetni lehet. Csak egy parasztnak volt több búzája, nyolcnak több rozsa, kettőnek több árpája és csak a hadnagynak volt több zabja, mint Vetternek.

A Fetterek családfája

A Vötter-Vetter-Fetter család származása:
Az első Vötter/Vetter, akiről tudomásunk van, a napszámos Theuß (Matthäus, Mátyás) volt 1619-ből. Az ő fia volt Johann (Hans, János) Vetter, aki a "Hátsó Imbrand"-on lakott. 1644-ben vette feleségül Barbara (Borbála) Künstlert (Künzler?), aki Honbergből származott. Első felesége halála után Johann Vetter elvette a tennenbronni Magdalena (Magdolna) Haast. Ebből a házasságból született Christian Vötter. Christian Vötter gyermekei már Magyarországon jöttek a világra.

1. Christian Vötter, szül. 1667, házasságkötés: kb. 1690, Elisabethtel (?)
2. Vetter Jakab, szül. 1697, házasságkötés: 1720, Sauer Annával
3. Fetter József, szül. 1735, házasságkötés: 1759, Pikler Juliannával
4. Fetter Antal, szül. 1762, házasságkötés: 1786, Gechter Anna Máriával
5. Fetter József, szül. 1794, házasságkötés: 1818, Müller Franciskával
6. Fetter János, szül. 1821, házasságkötés: 1842, Gillinger Teréziával
7. Fetter János, szül. 1852, házasságkötés: 1876, Eszl Annával
8. Fetter János, szül. 1890, házasságkötés: 1916, Schreck Máriával
9. Fetter Mihály, szül. 1917, házasságkötés: 1943, Richtar Ibolyával
Fetter Mihály 1934-ben Fogarasy-ra magyarosította a nevét.
10. Fogarasy Zoltán, szül. 1944, házasságkötés: 1967, Kurz Annával
11. Fogarasy Zsolt, szül. 1968

Christian Vötternek (Vetter) hat gyermeke volt: Anna Mária, szül. 1693. II. 8., Christian, szül. 1695. IX. 4., András, szül. 1701. XI. 20., Jakab, szül. 1697. V. 14., János, szül. 1699. V. 28., Magdolna Mária, szül. 1703. I. 21.

Egy kis családtörténet

Vötter Christian felesége körülbelül 1703-ban halt meg. A rákövetkező évben (1704. május 27-én) Vötter feleségül vette Feninger György özvegyét. Feningert a kurucok ölték meg. Ez a felesége 1715. október 24-én halt meg, utána Vötter Christian újra megnősült. Ez alkalommal, 1718. február 28-án, Widerman Ignác özvegyét vette el. Widermant 1704. május 15-én a kurucok ölték meg. Vötter Christian három felesége Erzsébet, Borbála és Magdolna volt.

Az utolsó Fetter Jánosnak három testvére volt: Márton, Terézia és Anna. Fetter Mártonnak, a község bírójának 14 gyermeke volt. Fetter Jánosnak egy fia, Fetter Teréziának (a férje Gemela János volt) 7 gyermeke és Fetter Annának (a férje Fresz János volt) 3 gyermeke volt.

Fetter Jánosról a következőket írták:
" Fetter János bánya gépfűtő 1890. Pilisvörösvár. 1911-ben Pólába a haditengerészethez vonult be. A Meteor, Erzherzog Friedrich és a Gamma csatahajókon szolgált. A világháború kitörése bent érte. 1917. október 9-én aknarobbanás következtében Albánia kikötőjében hősi halált halt. Egy öthónapos árvát hagyott hátra. 1940-ben fia részt vett a hadműveletekben."

A halálesetről Wolf főhadnagy az alábbi levelet írta anyámnak, özv. Fetter Jánosnénak:

"Október 24-én kelt levelét megkaptam. Kérésének eleget teszek és tudatom, hogy férje többedmagával járt szerencsétlenül és azonnal meghalt. Férje holmijait összecsomagoltuk és elküldtük a Szigetvár hadihajóra, ahonnan Önnek kézbesíteni fogják. A napokban postautalványon 354 koronát fog kapni, mely összeget kiskorú gyermekének gyűjtöttük.

Az adakozók (…olvashatatlan szó) levő tisztek és férjének volt társai.

Mellékelten küldök egy fényképfelvételt, mely a szerencsétlenség helyét ábrázolja.

Egy főhadnagy csinálta és sokszorosította és az Ön gyermeke javára adta el. Innen gyűlt össze 250 korona; a még küldött 104 korona koszorúmegváltásból ered. Használja fel a küldött összeget gyermeke javára belátása szerint.

Feladó:
K. u. K. Hafenkapitanat Schenjin
Wolf főhadnagy sk."

Apám holttestét a Szigetvár hadihajóval Zelenika melleti Melinje-be vitték és 1917. október 11-én itt temették el.

Apám a szerencsétlenség utáni napon, október 10-én kapott volna szabadságot, hogy láthasson engem, de 9-én negyedmagával tengeri aknaszedés közben felrobbant.

Apám halála annyira megviselte anyámat, hogy soha többé nem ment férjhez.

Valamit önmagamról

Hatéves koromig csak németül beszéltem. Csak az iskolában tanultam meg magyarul. Öthónapos koromban veszítettem el édesapámat, aki 1917. október 9-én halt meg az Adriai-tengeren, ahol a tengerészeknél szolgát. Soha nem ismertem és nem is láttam őt. Csak annyit tudok róla, hogy géplakatosként a bányánál állt alkalmazásban.

Édesanyám 1916-tól a község bábaasszonya volt és 6300 szülésnél segédkezett mint szülésznő.

Édesanyám 1976-ban halt meg. Az ő édesanyja 1927-ben, édesapja pedig 1945-ben halt meg. Ifjabb Schreck Mihály 1918-ban Oroszországban hunyt el egy kórházban.

Miután befejeztem az elemi és a polgári iskolát, a Jászberényi Pedagógiai Főiskolán tanultam tovább. Itt magyarosíttattam a nevemet, ahogy az akkoriban a tanulás lehetősége végett szokásos volt. Az iskola szelleme is hozzájárult ehhez a lépéshez.

Tanulmányaim befejezése után három évig munkanélküli voltam. Ez idő alatt a cserkész ifjúsággal foglalkoztam. Megalapítottam a 839. számú Mátyás király cserkészcsapatot.

1939-ben végül sikerült tanári állást kapnom Magyarbükkösön, nem messze a határtól. Ez már az Anschluß után volt. Az iskolások összlétszáma 6 fő volt. Október 17-én kaptam meg a katonai behívót.

Katonai szolgálatom:
1939. október 17. – 1941. szeptember 29. Érsekújvártól egészen Szamosújvárig
1942. május 21. – 1943. április 3. Kolozsvártól a Donig és vissza
1944. április 23. – 1945. április 29. Nagyváradtól Tirschenreuthig
1945. április 29. – 1946. március 13. Amerikai hadifogság Németországban, majd Elzász-Lotharingiában

Azután Pilisszentivánon tanítottam, majd 1948-tól 1973-ig Pilisvörösváron. Azután a könyvtárat vezettem, majd létrehoztam egy könyvesboltot és azt vezettem (1983-1988).

Amit származási helyünkről tudni kell

Csak Krisztus után 1100-ban érkeznek az első telepesek a mai Schramberg város térségébe. Ennek a kornak néma tanújaként állnak Hohenschramberg várának romjai.

A XIX. századig minden, ami Schrambergben történik, szoros kapcsolatban áll a vár urának történetével. A település fejlődik és 1867-ben városi jogokat kap. Iparváros lett a XVI. századi vásárjogú községből.