Ignotus

Alig kezdtem: ködök ereszkednek,

Nap a napnak gondolatlan sírt ás,

Ami tegnap ökölemelés volt,

Ma bizony jó, ha szájrándítás.

Innen is, onnan is kezem lehanyatlik,

Ahogy, idegen, magam elé nézek –

El sem mentem, más ül helyembe

S ajkam elernyed, ahogy fütyürészek.

Egy-kettőre lekopik rólam