Helyesírás
Hogyan
kell írni?
I.
New
York-i
Shakespeare-rel
Batthyány-örökmécses
hódmezővásárhelyi
Babitscsal
Kazinczy-verseny
versailles-i
békeszerződés (1920. június 4.)
Nagy-Trianon
kastély
locarnói
egyezmény (1925)
Hogyan
írja a magyar ember?
Cluj-Napoca
= Kolozsvár
II.
Kossuth-díj
Kossuthtal
Liszt-rapszódia
Keszthelyi-hegység
Bükk
hegység
mátraszentimrei
A
walesi bárdok
Los
Angeles-i
Marseille-ben
George
W. Bush-sal
Hogyan
írja a magyar ember?
Oradea
= Nagyvárad
III.
Iluska-forrás
Hosszú-hegy
Aranyhegyi-patak
sólyom-szigeti
Csepel-szigeti
velencei-tavi
Kaszpi-tavi
Pest
megyei
Váci
utcai
Mátra
hegységi
Szabályok:
MHSZ
173-184.
A
földrajzi nevek helyesírása
Hogyan
írja a magyar ember?
Târgu Mureş = Marosvásárhely
IV.
Árpád-ház
Árpád-házi
Szent Margit
Margit-sziget
Margitsziget
(városrész)
Szent
Erzsébet Otthon
Szent
Erzsébet utcai
Gellért-hegyi
Wesselényi-féle
összeesküvés
Csobánkai-nyereg
Klotild-barlang
Hogyan
írja a magyar ember?
V.
Erzsébet
hídi csata
Papp-pal
Zajnát-hegyek
magyar
tudományos akadémiai
Madách
Színház
koreai
népi demokratikus köztársasági
Élet
és Irodalom
déli-bakonyi
Kis-Küküllő
partján
Hogyan
írja a magyar ember?
VI.
Körös-parti
Sebes-Körös
Kőrösi
Csoma Sándor-i
Múzeum
körúti
Duna–Tisza
köze
Közép-Európa
közép-európai
KRESZ-vizsga
Mecsek
hegységi
karinthys
Hogyan
írja a magyar ember?
VII.
Külön
vagy egyben?
Szóismétlések:
messze-messze
(MHSZ 97)
szebbnél
szebb (MHSZ 98)
örökkön-örökké
(MHSZ 98)
körös-körül
(MHSZ 98)
néha-néha
(MHSZ 97)
Ikerszók
csigabiga
dimbes-dombos
irul-pirul
icipici
terefere
(MHSZ
102)
Hogyan
írja a magyar ember?
VIII.
sütés-főzés
eget-földet
rúgkapál
(összeforrott szókapcsolat)
agyafúrt
(= ravasz),
ügyefogyott
(= gyámoltalan)
söröspohár
(= sörnek való pohár),
matematikatanítás
némettanár
(németet tanít)
cserépedénygyártás
előadó-művészet
Košice = Kassa
IX.
Kötőjellel
vagy anélkül?
demokráciaellenesség
ormányosbogár-alkatúak
kerekasztal-konferencia
anyagcsere-vizsgálat
élelmiszeripar
élelmiszer-ipari
gépkocsivezetővel
(!)
állománykiegészítés
(!)
kölcsön-visszafizetés
centiméter-beosztás
Salonta =
Nagyszalonta
X.
el-elbóbiskol
Dráva
mente
szlovák
köztársasági
Kárpátalja
1956.
október 23-án
1848
hősei
kampánynyitó
futball-labda
Vajdaság-szerte
(перевал
Середньоверецький
/pereval Szerednyovereckij)
Hogyan
írja a magyar ember:
XI.
Batthyány
Lajos
Kossuth
Lajos
II.
Rákóczi Ferenc
Széchenyi
István
Wesselényi
Miklós
Bethlen
Gábor
Thököly
Imre
Apponyi
Albert
Báthori
István
Hogyan
írja a magyar ember?
XII.
1.
Anonymus
2. Janus Pannonius
3.
Weöres Sándor
4.
Pilinszky János
5.
Áprily Lajos
6.
Batsányi János
7.
Kazinczy Ferenc
8.
Eötvös József
9.
Dsida Jenő
10.
Wass Albert
Hogyan
írja a magyar ember?
XIII.
Igenévi
jelzős kapcsolatok (MHSZ 112.)
1.
összekötő híd
2.
dolgozó nő
3.
védőnő
4.
kutató ember
5.
kutatómérnök
6.
kutatóintézet
7.
izzó vas
8.
izzólámpa
9.
pihenőnap
10.
belépőjegy
XIV.
Igenévi
jelzős kapcsolatok (MHSZ 113.)
Anyagnevek
(MHSZ 115.)
1.
dőlt betű
2.
holtpont
3.
vetített kép
4.
aludttej
5.
aranygyűrű
6.
alumíniumedény
7.
bőr pénztárca
8.
acél mérőszalag
9.
műanyag padlóburkolat
10.
nyersselyem ing
XV.
(MHSZ
283-287.)
Betűszók
ENSZ-csapatok
RMDSZ-szel
UNESCO-hoz
UEFA-kupa
USA-beli
Szóösszevonások
Ofotért-üzlet
Maharttal
Wilunál
malévos
Banská Bystrica = Besztercebánya
XVI.
1.
héja
2.
papagáj
3.
harkály
4.
ölyv
5.
varjú
6.
karvaly (!)
7.
keselyű
8.
szajkó
9.
fürj
10.
seregély
Szabályok a j és az ly írásához:
http://www.ngkszki.hu/seged/csej-lyesj/szabaly.htm
Osijek = Eszék
XVII.
Számok
helyesírása
1.
május 1-jén
2.
március 15-ével
3.
12-t
4.
100%-kal
5.
9999-et
6.
124 677 234-gyel
7.
ezernegyvenöt
8.
kétezer-egy
9.
negyvenezer-negyven
10.
hatszázmillió-száztizenötezer-négyszáznegyvenkettő
Hogyan
írja a magyar ember?
Komarno
= Révkomárom
XVIII.
MHSZ
23. és 27.
1.
tíz – tízet
2. húsz
– húszat
3.
víz – vizet
4.
híd – hidat
5.
fűz – füzet
6.
tanú
7.
alku
8.
menü
9.
Pityu
10.
szerviz
Hogyan
írja a magyar ember?
Sighişoara
= Segesvár
Mintapéldák:
híd,
ín, nyíl, víz / lúd, kút, nyúl, rúd, úr, út / fű, fűz, nyű (főnév), szűz, tűz.
adu, alku, áru, bábu, batyu, daru, falu, gyalu, hamu, hindu, kapu,
lapu, saru, satu, szaru, zsalu; bürü, eskü, menü, revü, ürü; stb. – Rövid u-val
írjuk a becézett alakokat is: anyu, apu; Icu; stb.
XIX.
1. hagyj!
= hagyjál!
2. higgy!
= higgyél!
3. áldd
meg! = áldjad meg!
4. álld!
(a sarat) = álljad!
5. edzd!
(a tested) = eddzed!
6. játssza!
7. játssza
(az eszét) – kijelentő módú alak
8. takaróddz!
v. takarózz!
9. lőj!
= lőjél!
10.
folyjon!
Hogyan
írja a magyar ember?
Rijeka
= Fiume
XX.
MHSZ
223-238.
1.
mun-ká-sért
2.
lajst-rom
3.
Ri-chárd
4.
bo-dza
5.
Fu-dzsi
6.
me-ne-dzser
7.
Fé-li-xé (ez a valami)
8.
vas-u-tas
9.
mik-rosz-kóp v. mik-ro-szkóp (-szkóp /görög/ nézni, megfigyelni)
10.
Kos-suth
Egy
különleges példa: Bat-thyá-ny
Hogyan
írja a magyar ember?
Štúrovo
= Párkány
Tollbamondás
Wass Albert: Jönnek!
(részlet)
A rádió mellett ültünk és vártuk a híreket. Sem
kezünk, sem agyunk nem foglalkozott semmivel. Csak éppen ültünk és néztünk magunk
elé, mint ilyenkor mindig, egy képre, vagy a szőnyeg valamelyik mintájára
akasztva tekintetünket, azzal a fásult apátiával, melyet mint vastag kérget
aszalt körénk a fölénk súlyosodó történelem fülledt várakozása. Vártunk.
Huszonkét évig észre sem vettük, hogy várunk, hogy ezért a várakozásért nem
haladt semmi úgy, mint kellett volna, hogy csak kapkodtunk, szinte céltalanul,
ehhez és ahhoz. Huszonkét évig észre sem vettük, csak ebben az utolsó évben
döbbentünk rá a valóságra: hogy várunk. Élünk máról holnapra és várunk, terv és
cél nélkül visszük dolgainkat, csak éppen, hogy meg tudjunk élni ma, mert a
holnap már valami furcsa várakozás ködébe vész, mely ha nem lenne: értelmét
vesztené a létezésünk ezen a világon.
Ebben az utolsó évben, hogy a maga teljes egészében
ráeszméltünk erre a csökönyös várakozásra, már valóban nem is akartunk egyebet
tenni, csak várni. Hétköznapi kálváriánk: küzdelem az egyenlő jogért, hajsza az
igazság után, ácsorgás összeharapott fogakkal könyörtelen hivatalokban, a házkutatások,
úgy peregtek le kifeszített közönyünkön ebben az évben, mint vastagbőrű
vadkanról a serét. Már nem törődtünk semmivel.
Vártunk valamit. S ez a valami a levegőben volt, úgy
hevert fölöttünk, mint tikkadt mezők fölött a záport hozó felleg...
Aztán megszólalt a rádió. Éreztük... nem: tudtuk,
hogy valami nagyot fog mondani. Egy pillanatig olyan volt, mintha meredek
szikla tetején álltunk volna, mely alatt fekete mélységben hömpölygött a semmi,
s a szikla inogni kezdett...
Nagyot mondott: a bécsi döntést mondta.
Felugráltunk. Tülekedtünk a térkép körül, kezünk reszketve markolta a ceruzát,
azt hittük, elpattannak az idegeink. S egy női hang mondta az új határt:
- Kötegyán... Várad alatt... Gyalu alatt...
Kolozsvár alatt...
- Kolozsnál északkeletre fordul... Szentgotthárd
alatt...
Falunk nevére még a csend is jégtömbbé fagyott... s
mondta tovább...
- Köbölkút... Bánd... Nyárádtő... Balavásár...
Már akkor jéggé s kővé fagyva álltunk. A könny is,
mely elindult, szemünkbe dermedt. Soha ennyi súlyos érzés nem viharzott át
egyszerre szívünkön. Ekkora öröm, s ekkora fájdalom. Hallgatott rég a rádió, s
a falunk neve még ott sajgott a szoba négy falán, szúrt és égetett, s mi
álltunk kereken a térkép körül, izzó, könnyes szemmel, csak néztük egymást, és
nem szóltunk semmit.
Aztán megfordultam és az ablakhoz mentem. Nem
tudtam, hogy mi az, amit érzek: öröm vagy fájdalom. Éreztem, hogy rohanni
kellene, kirohanni a mezők közé, s végigkiáltani rajtuk riadó szóval, hogy
öltözzenek csupa virágba, mert újra magyar föld lettek! Az erdőig szaladni és
felverni a fákat, hogy énekeljenek a boldogságtól! De ugyanakkor meg kellett
volna állni szemközt fordulva a déli dombvonallal, levett kalappal, s lehajtott
fejjel.
Nem lehetett csinálni semmi mást, csak állni az
ablakban mozdulatlanul, nézni északnak, keletnek, délnek, átölelni egyetlen
pillantással a testvérdombokat, átölelni és egybeszorítani őket, hogy ne
tudjanak egymástól soha elszakadni...
Azon az éjszakán nem aludtunk. Csak feküdtünk
nyitott szemmel a sötétben, s a gondolataink - fekete szárnyú baglyok -
végiglátogattak barátot, rokont, ismerőst...
A keresztúri gimnáziumból hazakészültek a deákok húsvéti
vakációra. Egy kismődi embert, aki szekérrel vala ott a piacon, hát egy deák
megszólít.
– Mennyiért vinne el
Etédre, bácsi?
– Négy forintért.
– Vigyen el háromért,
mert deák vagyok.
Így meg is alkusznak.
A deák felül. Gagyban azt mondja a deák, hogy a tanítónál egy-két szava van.
Megáll a szekeres. A deáknak semmi csomagja nem vala. Hát leszállt az iskola
innenső kapuja előtt.
Bemegy az udvarra, ott
aztán a másik kapun kiment a másik utcára, mert sarokház vala az iskola, és két
utcáról vala a kapuja. A kismődi ember csak várta a deákot, de hasztalan. Végre
megunta várni, és utánanézett.
Megtudta, hogy
becsapták, de akkor az ismeretlen deák már a gagyi erdőben járt hazafelé, mert
Kőrispatakra igyekezett.
A kismődi szekeres
góbésan káromkodott egyet elébb, aztán rámondotta:
– Ha tudtam volna, tíz
forinton alól el nem hoztam volna!...
Berzsián költő szakít az emberiséggel (részlet)
…uzsonnatájt megjelent a
kapu előtt Sróf mester. Vakarta a feje búbját. Sehogy sem értette a bezárt
kaput.
Berzsián arcába visszatért a
szín, éhét-szomját felejtette. Sróf mester meg fordult volna sarkon. De
Berzsián se volt rest, kitárta az ablakot.
– Hé, Sróf mester! –
ordította.
Sróf mester, a csavaros
eszű, csak ámult-bámult.
– Hát te nem utaztál el?
– Nem én – mondta Berzsián
–, csak szakítottam az emberiséggel.
– Amelybe én is beletartozom
– gyanakodott Sróf mester.
– Te is – mondta hetykén
Berzsián. Persze azért nem olyan rettenetesen hetykén.
– Akkor most? – kérdezte
Sróf mester. – Táguljak innét?
– A jobbak becsöngethetnek
hozzám – kiabálta kétségbeesve Berzsián.
– És én jobb vagyok? –
kérdezte Sróf mester.
– Ha be tudsz csöngetni.
– De eltűnt innen a
csöngőgomb – Sróf mester a piros gomb hűlt helyére mutatott.
– Csak nem azt akarod
mondani, hogy egy Sróf mester nem tud bejönni a bezárt kapun?
Sróf mester nem is
teketóriázott sokáig, benyúlt a vaskapu rácsán, elhúzta a reteszt, és bement a
kertbe. Meg se állt a bejárati ajtóig.
– Itt sincs gomb – mondta.
– És álkulcs nincs nálad
garmadával? – kérdezte riadtan Berzsián.
– Dehogynem – mondta Sróf
mester, és már nyitotta is az ajtót. – Na végre, hogy bent vagyok.
A mese itt olvasható:
http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/berzsian/berzsi1.html